Kínai és amerikai kutatók a Gansus yumenensis ősi madárfaj mintegy negyven példányának felfedezéséről számoltak be a közelmúltban. A körülbelül 110 millió éves (kora-kréta) üledékeket rejtő lelőhely a kínai Ganszu tartományban található, a nem túl jelentős Changma város közelében. A példányok közül számos egyednek csaknem a teljes csontváza megmaradt. Ráadásul némelyiknek a ritkán fosszilizálódó lágy szövetei is megőrződtek, mint például a bőr és a tolltakaró.

Az új példányok alapján a szerencsés felfedezők bebizonyították, hogy a Gansus a modern madarak legkorábbi ismert képviselője. Rendszertanilag az úgynevezett Ornithurae csoport tagja, amely magába foglalja az összes modern madarat és azoknak a legközelebbi kihalt rokonait. Korábban az Ornithurae-kat kizárólag késő-kréta (körülbelül 100 millió éves) vagy még fiatalabb kőzetekből ismerték.

A Gansus úszóhártyás hátsó lábai azt igazolják, hogy részben vízi életmódot folytatott, minden bizonnyal ügyesen úszott és merült. Ez egyben arra is utal, hogy a modern madarak vízi környezetben alakulhattak ki. A Gansus egy igazi hiányzó láncszem a madarak evolúciójában: ritkán tapasztalható részletes képet ad arról, hogy festhettek a mai madarak ősei.A maradványokat tartalmazó kőzet egy tóban rakódott le. Az ún. Xiagou Formáció körülbelül 5-15 millió évvel fiatalabb, mint a világhírű Liaoning üledékes kőzetei. Mivel a lelőhelyen a madármaradványok többsége a Gansus nemzetséghez tartozik, ez a legidősebb ismert lelőhely, ahol a modern madarak közeli rokonai túlsúlyban vannak a primitívebb, dinoszaurusz-szerű madarakkal szemben, amelyek a hasonló korú lelőhelyeken uralkodó arányban fordulnak elő.A tollak és az úszóhártyák lenyomatainak alapján azonban most igen nagy pontossággal megállapítható a Gansus külső megjelenése és rokonsági kapcsolata más madarakkal. Így végre fontos betekintést nyerhetünk arról, hogyan alakultak ki a ragadozó dinoszauruszokból a madarak. A Gansus a mai óriás alkához vagy búvárkacsához hasonlított, de nincs közvetlen rokonságban egyetlen mai madárcsoporttal sem.

A Csangma-medence több mint 2000 kilométerre fekszik a világszerte ismert Liaoning lelőhelytől, a kora-kréta időszaki ősmadár-maradványok paradicsomától

Az új fosszíliákat 2004 nyarán gyűjtötték a kutatók egy expedíció során. A terveket még 2002-ben kezdték szövögetni, miután a cikk egyik kínai szerzője felfedezett egy fosszilis madárszárnyat a changmai lelőhelyen. Ez volt a második madármaradvány erről a helyről. Abban reménykedtek, hogy jó esetben találnak majd egy-két töredékes leletet, és az eredmény meghaladta a legvadabb álmaikat is. A madarakon kívül a területről számos egyéb kora-kréta ősmaradvány-csoport képviselői is előkerültek (növények, vízi gerinctelenek, rovarok, halak, szalamandrák, teknősök). Ezért a kutatók titokban abban reménykednek, hogy a lelőhely előbb-utóbb akár Liaoning vetélytársává is válhat.

A lelőhely, az előtérben részleges Gansus-szárnymaradványok

[origo]