A bioszféra számára egyedüli energiaforrás a Nap sugárzása, amely különböző hullámhosszúságú sugarak formájában éri el a Földet.

A fény, mint környezeti tényező

Ennek fele fénysugárzás, és kisebb része pedig hősugárzás. A földfelszínre jutó fény közvetlen fényből és visszavert szórt fényből áll. A közvetlen fényben sok a hosszúhullámú sugárzás, amelynek erőteljes a melegítő hatása. A szórt fény viszont több olyan energiát tartalmaz, amely a fotoszintézisre kedvezőbb hatású. Egy adott terület fényviszonyait a közvetlen és a szórt fény aránya, a megvilágítás erőssége és a megvilágítás időtartama jellemzi. Ez változik A földrajzi szélesség szerint. Az egyenlítő vidékén merőlegesen érik a felszínt, a sarkvidékek körül kis hajlásszögben. A földrajzi szélesség szerint változik a nappalok és az éjjelek hosszúsága is. A bioszféra fényviszonyai a földfelszínen függőleges irányban is változhatnak. A 2000 méternél magasabb hegységekben a vékonyabb levegőréteg a napsugarak 75%-át átengedi. Ez az élővilág szempontjából a maximum körüli határértéket jelenti. A tengerszinten ez az érték 50%-ra csökken és a tengerek mélye felé haladva néhány száz méter után az összes fénysugár elnyelődik. A fényviszonyok azonos földrajzi területen is többfélék lehetnek. Ennek oka a terület felhősödési mértéke, a domborzati viszonyok és a területet borító növényzet mennyisége. Az élőlények fénytűrőképessége alapvetően különböző az autotróf és a heterotróf szervezetek esetében. A fotoszintetizáló növények számára a fény alapvető energiaforrás. A fénykedvelő növényeknek sok napfény szükséges. A fény- és árnyéktűrő növényeknek a virágzáshoz szükséges. Az árnyéktűrő növényeknek káros a teljes megvilágítás. A heterotróf gombák nem igénylik a fényt. Az állatokra a fény hatása viselkedésükben és elterjedésükben nyilvánul meg. Megkülönböztetünk nappal, szürkületkör és éjjel aktív állatokat. Vannak viszont olyan állatok melyek egész életüket a sötétségben élik le.