A gerinc 32-33 csigolyából áll, amely porckorongokkal kapcsolódnak össze és alkotják a gerincoszlopot. A gerincoszlopon két-két görbületet láthatunk, a nyaki és ágyéki részen – a test középvonalához képest – konvex, a melli és keresztcsonti részen konkáv görbületet. A gerincoszlop mozgásai sokszínűek, a fej jobbra, balra forgatása és előre, hátra hajtása. A háti szakasz oldalhajlítása a legnagyobb. A gerinccsigolyák mozgása előre és hátra a legnagyobb. A porckorongok rugalmasságának köszönhetően a kis mozgok összeadódnak, és jelentős mozgás jön létre.

Animáció a gerinc terheléséről

A gerincoszlop 32-33 csigolyája öt szakaszra oszlik. Hét nyaki, tizenkettő háti, öt ágyéki, öt keresztcsonti és 3-4 farkcsigolya alkotja. A csigolyák között kiszületek vannak, amelyek a gerinc szilárdságát biztosítják. A nyaki csigolyákra jellemző, hogy a csigolyatest a csigolyalyukhoz viszonyítva kicsi. A nyakcsigolyák oldalsó lyukai által képzett csatornában halad a fej egyik verőere. Az ízületi nyúlványok hátrafelé lejtenek, ezért lehetséges a gerincoszlop minden irányú mozgása.

A hátcsigolyák oldalhajlítása a legnagyobb, az ágyéki csigolyák előre és hátra hajlása a legnagyobb a többi csigolyához képest.

A mellkas mozgásai

A mellkast hátulról a gerincoszlop háti szakasza, oldalról és elölről a bordák, valamint elől a bordák kapcsolódásánál a szegycsont. A bordákból 12 pár található, amelyből a felső hét pár közvetlenül kapcsolódik a szegycsonthoz. Az alsó öt pár bordából három pár közvetlenül, porcos résszel kapcsolódnak a szegycsonthoz, még az alsó kettő szabadon végződik, ezért repülőbordának nevezzük. A bordák együttesen egy hordó alakú mellkast alkotnak. A mellkas be légzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed. Ezt a bordák és csigolyák közti ízületek biztosítják. Belégzéskor a bordák megemelkednek, a mellkas űrtartalma nő, kilégzéskor süllyednek, az űrtartalom csökken. Ebben a tevékenységben fontos szerepet játszanak a törzs izmai.